Itt lesz majd egy leírás Békés vármegyéről.

Békéssámson

Békéssámson Békés vármegye délnyugati nyúlványában helyezkedik el, de csak 1877-től tartozik ide, előtte Csongrád és Csanád része is volt, természetesen ekkor még csak Sámsonnak hívták. 1300 körül a hódmezővásárhelyi uradalomhoz, később a Hunyadi, aztán a Jaksyth (Jaksity) családhoz tartozott, de 1552-ben a törökök felégették. 1722-től Károlyi Sándor gróf birtoka, mely később főként dohánytermesztőkkel települt be, akik 1860-ban átköltöztek a mai falu területére, és létrehozták azt. Bár ők még katolikus templomot építettek, később a falu főként református lakossága 1872-ben építette fel református templomát, tornya 17 évvel később épült. Különös stílusa miatt ma is érdekes látnivalója a falunak. Ezenkívül világháborús emlékmű és egy parasztlányt ábrázoló szobor található itt, valamint egy nemrég avatott székelykapu. A háborúban szolgáló katonák emlékére pedig fákat ültettek, ez az emlékliget ma is létezik. Érdekes látnivaló még a település észak-nyugati sarkában álló kőhíd, a Török-híd, de erről nem lehet tudni, hogy tényleg a török időkből származik-e, valószínűleg 1700 után épült. Közelében, a Száraz-ér partján az út mellett állt egy óriási szilfa is, a Józsa-fa, de ez sajnos elpusztult már. A falunak különleges történelmi jelentőséget ad, hogy az 1950-es évek elején néhány fiatal, tapasztalva a kommunizmus szörnyűségeit, megalapította a Magyar Ellenállási Mozgalmat. Első röplapjaikat 1951. április 4-én szórták a környéken, például ilyen jelszavakkal: ,,Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja. Le a beszolgáltatással! Le a vörösterrorral!'' Lassan a megyében is terjedt a mozgalom, sőt, Budapestre is eljutott. Az 1953-as berlini felkelés idején erősödött a mozgolódás, de ekkor épült be egy ÁVH-s besúgó is: Horváth Károly. Amikor 1955-ben a sámsoni fiatalok valami nagyot terveztek: fel akarták robbantani a tótkomlósi szovjet emlékművet, akkor csapott le az ÁVH a mozgalom tagjaira, és többüket halálra ítélték. Végül életfogytiglanra változtatták az ítéletet, legtöbben az 1963-as amnesztiával kiszabadultak, de még évtizedekig zaklatták őket a kommunisták.

Csorvás

Csorvás városa Békéscsaba és Orosháza között csaknem félúton, utóbbihoz kicsit közelebb található. Lakói legfőképpen a mezőgazdaságból élnek, az ipar kevésbé jelentős. Már az újkőkorban lakott vidék volt, 1150 körül temploma is állt már, de írásban csak 1217-ben említik először, később 1456-ban, amikor V. László Hunyadi Jánosnak adományozta (feljegyzések szerint Mátyás hadseregének lovait is itt tenyésztették), utána az Ábrahámffyak birtokolták. 1595 körül a törökök teljesen felégették, elpusztították Csorvást. Amikor újra magyar föld lett ez a vidék, Harruckern János báró szerezte meg, aki bérbeadta, ekkor főként Gyuláról települtek be jobbágyok. A Harruckernek kihalása után a Wenckheim családé lett Csorvás (akkor Csorvás-puszta), akik több kastélyt is építettek. A 20. század közepéig összesen négy Wenckheim-kastély állt Csorváson: a Károlyi-majorban, a Rudolf-majorban, a Kis- és a Nagy-majorban. Ez utóbbit azonban 1977-ben teljesen lerombolták (felrobbantották). 1857-ben lett önálló adózó település, 1 évvel később postája nyílt meg, majd 1870-ben épült meg a vasút. A 20. század kevés változást hozott Csorvás életében, ezt követően pedig 2005-ben városi rangra emelkedett. Csorvás mindhárom temploma a városközpontban foglal helyet: egy római katolikus, egy református és egy evangélikus templom áll itt. Velük szemben terül el a város központi parkja, benne több emlékmű is: külön a két világháború áldozatainak, az államalapításnak (ez egy díszkút) és a trianoni békediktátumnak. A katolikus templomról érdekes megemlíteni, hogy 1880-ban itt kötöttek házasságot Bartók Béla szülei: Bartók Béla és a helyi Voit Paula. Bartók csorvási kötődése miatt is készült egy emlékmű. Természeti értéke nincs sok a környéknek, talán csak az erdélyi hérics nevű ritka virág, amely itt viszonylag nagy számban nő.

Gerendás

Gerendás egy Csorváshoz közeli település a Dél-Alföldön. 1418-ban még Gerendaseghaz néven említik (ekkor még Zaránd vármegyéhez tartozott). A török időkben a környékhez hasonlóan teljesen elpuszult ez a vidék is, az 1700-as évektől kezdve tót jobbágyokat telepítettek be. A következő évszázadban több részre oszlott a pusztaság, a nyugati fele az Apponyi családé volt, de későbbi birokosai voltak a Trautmansdorfok is. A mai falu alapítása Corossy Camilló 48-as huszárkapitány nevéhez köthető, ő alapította az iskolát és a templomot is ő építtette. Az 1860-as években Munkácsy Mihály is többször megfordult Gerendáson, több festménye is itt készült. A 20. század elején Csorvás vette meg az itteni földeket, majd Békéscsabához tartozott egy ideig (a két város igencsak versengett érte!). 1919-ben az oláhok megszállták ezt a falut is, de szerencsére 1 év sem kellett hozzá, hogy távozzanak. Gerendás ezután 1924-ben lett végre önálló település. Története eddig Telekgerendással is közös volt, de az még ezután sem vált önállóvá. Gerendáson működött az ország második földház meghajtású malma, ma erről van elnevezve a központban található Malomkert és a Malom fürdő (ez egy gyógyfürdő). A községháza mellett turulmadaras világháborús emlékmű áll, valamint egy olyan emlékmű, ami arról emlékezik meg, hogy a csorvási útról Gerendásra vezető út lett Magyarország első megépített betonútja (1931-ben). A település külterületén 3 kunhalom figyelhető meg, és említésre méltó még az országút melletti hársfasor és a Petőfi utcai tölgyfasor is (ezek az Apponyi-Gerendás fasorok). Élt itt egy híres óriásfa is, a Topoly-fa (fehér nyár), de 1990 körül sajnos kipusztult. Egyik hajtásából azonban újat ültettek helyére, de arra még várni kell, hogy olyan hatalmas legyen... A falunak katolikus és evangélikus temploma van (utóbbi 1930-ban épült).

Pusztaföldvár

Orosháza közelében fekvő dél-békési település. 1877-ig Csanád vármegyéhez tartozott. Már a kelta korban lakott vidék volt, erről tanúskodik a falu délkeleti részén 3 km hosszan húzódó kb. 3000 éves kettős földvár-sánc. Pusztaföldvárt először 1463-ban említik írásban a Hunyadiak birtokaként (Feldwar néven), de 1596-ban máris elpusztult, és csak jóval később, 1841-ben jött létre újra, főként Torontálból érkező letelepedőkkel. 1884-ben Orosháza jelentős területeket vásárolt meg a környéken, ebbe beletartozott sok földvári tanya is. Bartók Béla többször is nyaralt egy közeli tanyán. Pusztaföldvár első temploma, az evangélikus, 1863-ban épült, ezután 13 évvel a katolikus. Az új templomok pedig 1907-ben (kat.) és 1913-ban (evang.). 1948 és 1966 között kisvasút is létezett itt. A falunak sok épített nevezetessége nincs, csak világháborús és 1956-os emlékművek (az utóbbi egy kopjafa). Viszont természeti különlegessége már van: a fokozottan védett tatársánci ősgyepmaradvány. A tatársánc nem más, mint a már említett kelta földvár maradványa, amiről a település is kapta a nevét. Az ősgyep pedig egy értékes növénytársulás, legnevezetesebb növénye a kónya (bókoló) zsálya, de fontos még a csattogó szamóca, a csuklyás ibolya, az ebfojtó müge, az erdélyi hérics, a jakabnapi aggófű, a közönséges borkóró, a macskahere, a sarlós gamandor és a tavaszi hérics.

Telekgerendás

Telekgerendás Békéscsaba mellett fekvő falu, történelme Gerendással függ össze, az elejét lásd ott. 1924-ben lett önálló Gerendás, de Telekgerendás még ekkor is Békéscsaba része maradt. 1952-ben alakult át önálló községgé. Ezután épült a tanácsház, majd az új iskola is. A lakosság nagyrészt mezőgazdasággal foglalkozik. Temploma egészen 1991-ig nem volt, ekkor kezdték el építeni az evangélikus templomot, mely 1992-re készült el (bár a puszta területén áll már egy Árpád-korban épült templom, de nyomtalanul elpusztult).

Tótkomlós

Dél-békési kisváros, melyet igen jó termőföldek vesznek körül, nem csoda, hogy a fő megélhetést adó ágazat mindig is a mezőgazdaság volt. Nagyon régóta lakott hely, de sokáig csak kisebb falvak, tanyák voltak errefelé. A Hunyadiak idejében Hunyadi Jánosé volt, akiről fiára, Mátyásra szállt, és ő is továbbadta saját fiának. Végül a Komlósi család birtoka volt. Azonban a török pusztítás alatt innen is elmenekült a megmaradt lakosság. A mai település története 1746-ban kezdődött, amikor Rudnyánszky József báró kb. 80 tót családot telepített át ide (Békés)Szentandrásról, akik felépítették házaikat, később ma is álló evangélikus templomukat: ez utóbbi 3 évig épült és 1795-ben lett kész. A következő évszázadtól kezdve egyre több magyar érkezett a településre, az 1946-ban kezdődő magyar-tót lakosságcsere idején pedig még inkább elmagyarosodott a város, rengeteg tót költözött át a Felvidékre, és mintegy feleannyi magyar érkezett helyükre, otthagyva felvidéki hazájukat. A város vasútja 1893-ban épült meg. Még a korábbi századokban mezővárosi rangot kapott, ezt később elvesztette, végül a fokozatosan fejlődő község 1993-ban nyerte el a városi rangot. Az ide látogatók nagy része az 1942-ben megnyílt neves Rózsa termálfürdőt keresi fel, melynek 46 °C-fokos vize sokféle mozgásszervi megbetegedésre jó hatással van. A városközpontban, a városháza előtt szép teret alakítottak ki, melyen Szent István szobrával díszített kút áll 2001 óta. Régi műemléke az 1881-ben épült szállóda (Szálló a Komlóhoz), de ez ma már nem működik. A városban több helyen találkozhatunk tót házakkal és néprajzi gyűjteménnyel is. Az Orosházára vezető út mellett egy tanyamúzeum is megtekinthető, mely a környékbeli tanyák jellegzetességeit mutatja be. A mai Tótkomlóshoz tartozik Nagykopáncs is, melynek egyedülálló templomáról Csanád vármegyénél lehet olvasni, hiszen régebben oda tartozott. Tótkomlós többféle kulturális rendezvény otthona, egyik legérdekesebb a száraz kolbász fesztivál.

Somogyország, ahogy sokan nevezik, a Balaton és a Dráva között elterülő, szép dombos vidék. A vármegye területe a 20. század elején 6675 négyzetkilométer volt, ma már csak 6036, ugyanis 1950-ben Baranyához került Szigetvár és környéke, 1975. január 1-től pedig a Dombóvári járás egy része Tolna megyéhez (pl. Attala, Kapospula falvak), valamint korábban Zala megyéhez is kerültek részei Nagykanizsa környékén. Területe nőtt viszont azáltal, hogy az 1850 körül Veszprém megyéhez csatolt Siófok és környéke visszatért Somogyba. Székhelye 1749-ig, kb. 600 éven keresztül Somogyvár volt, azóta Kaposvár. A 10. században Koppány vezér birtokai voltak a megye területén, később Szent István létrehozta a vármegyerendszert. A középkorban sokáig két vármegye terült el a Balatontól délre: Somogy és Segesd vármegyék, később Segesd is beolvadt Somogyba. A törökök a 16. század közepén az egész területet elfoglalták (Kaposvár várát 1555-ben, Babócsát 11 évvel később), a hosszú török uralom alatt a népesség jelentősen csökkent. A törökök kiűzése után azonban nagy számban települtek vissza a magyarok (és egy kevés német is). Az ország főbb útvonalai elkerülték a megyét, ez kedvezőtlenül hatott fejlődésére, ma sem tartozik a fejlett megyék közé. Első iskolája is csak 1797-ben nyílt meg Csurgón, ezt követte 1806-ban a kaposvári gimnázium (a mai Táncsics Mihály Gimnázium). A 19. század kezdett nagyobb fejlődést hozni a megyébe, ekkortól létesítették a sok Balaton-parti üdülőhelyet, szállodát, stb. Kaposvár is ekkor alakult át igazi várossá, ekkor épült meg a várost Budapesttel összekötő vasútvonal is. A világháborúk, mint mindenhol, itt is visszavetették a fejlődést, de Somogyban szerencsére nem volt olyan hatalmas a pusztítás. A 20. század közepére jól kiépült megyei vasúthálózatot azonban már a szocializmus idején kezdték tönkretenni, a Kaposvár-Szigetvár vonalat 77 éves fennállása után 1977-ben számolták fel, a Kaposvár-Barcs vonalat pedig 74 év után 1979-ben. Ma a megye idegenforgalma főként a Balaton miatt jelentős, a délebbi vidékekre és Kaposvárra még nem jön annyi látogató, pedig itt is lenne mit megnézni.

Bakháza

Nagyatádtól délre fekvő kis zsákfalu. Az 1400-as évek közepén említették először írásban, nevét valószínűleg egy Bak nevű gazdáról kapta. A közeli Rinya-patak átkelőhelyét egy kisebb vár, a Kupa-vár őrizte, itt török-kori leleteket is találtak, a falu alatt pedig egy feltáratlan alagútrendszer húzódik. Temploma sokáig nem volt, csak egy magányos harangláb, melyet egy 1930 körül elpusztult kastély maradványaiból alakítottak ki. Nemrég építettek mellé egy kis imaházat is. 1913 előtt egy ideig Rinyaújnéphez tartozott a falu, azóta önálló.

Bélavár

Bélavár kicsi dél-somogyi, Dráva-közeli falu, szép és nyugodt természeti környezetben. Már az 1332-1337-es jegyzékben szerepel a falu neve (Belauar alakban), a hagyomány szerint IV. Béla alapította az előző században (a tatárjáráskor itt kelt át a Dráván), és a nevét is róla kapta. 1469-ben már várossá nyilvánították, ezután Török Bálint birtoka lett. 1531-ben a közeli Dráva-parti várban országgyűlést is tartottak. A török időkben a falu és vára is elpusztult, kiűzésük után főként horvátok települtek be, majd lassan magyarok is, 1733-tól a Festeticseké. 1878-ban épült Bélavár katolikus temploma. A 20. század elejére már az 1000 főt közelítette a lakosság, több egyesület is alakult ekkor, például a leventéké. A világháborúk áldozataira ma egy tábla emlékezik. 1996-ban Béla király tiszteletére kis emlékparkot hoztak létre és szobrot is állítottak neki. A falu óvodája 1992-ben nyílt meg. A szép természeti környezet kihasználása érdekében nemrég turistaházat is építettek, valamint tanösvényt hoztak létre, ami levezet a szomszédos kavicsbányatavakhoz.

Berzence

Berzence Csurgótól délre fekvő nagyobbfajta falu, közel a Drávához. Ritkán lakott vidéken, szép természeti környezetben található, erdők, láprétek veszik körül, melyekben számos ritka és védett növény él. Először 1228-ban említi oklevél Birzence vagy Burzence néven, az 1333-1335-ös jegyzékben pedig Lankóczpusztát is Berzencéhez sorolják. Ez a puszta ma is hozzá tartozik. Még ebben a században a Pécz nembeli Lóránthoz kerül, és az ő leszármazottaié, akik berzencei Lórántfiaknak hívták magukat, volt sokáig. 1400 körül már biztosan állt vára, a század végén Forster György somogyi alispánhoz kerül, aki a leromlott állapotú várkastélyt újjáépíti. 1474-ben vásártartási jogot kapott Mátyás királytól. Berzence vára stratégiailag fontos volt a törökök elleni harcban, 1532-től többször váltakozva a töröké és a mienk volt. 1701-től a Szalay és Niczky, később a Festetics család birtoka. A Niczky család korában újabb kastély épült, és templom is: 1760-1767 között. A templom oltárképét Dorfmeister István készítette. 1780-ban épült Berzencén a ma a templommal együtt műemlék Szent Antal-kápolna. Ezidőtájt a település mezővárosi rangra is emelkedett. A Festetics család által épített barokk kastély máig megmaradt, most szociális otthon működik benne. Később még egy kápolna épült, valamint egy Nepomuki-szoborcsoportot is felállítottak, ezek ma is látványosságai a városnak. Berzence központjában ma is láthatóak az egykori vár nyomai: a várdomb, és rajta néhány falmaradvány, igaz, ezek egy magánudvarban vannak, de a dombra fel lehet mászni és föntről megnézni. Érdekes látnivaló a 20. század végén épült művelődési ház, amely a több száz éves postafogadóhoz kapcsolódik hozzá. Berzence mellett egy kavicsbányató is található, melyet (2007-ben) tervezik, hogy fürdésre, üdülésre alkalmassá tesznek majd.

Büssü

Kaposvártól északkeletre fekvő falu, melyet már 1362-ben említenek Bouseu, később Besew néven. Azután fejlődött leginkább, hogy 1729-ben a Gyulai Gaál család lett a birtokosa (1945-ig ők voltak), ekkor még mezővárosi rangot is kapott. A református magyarok lakta faluba ekkor települt be jelentős számú katolikus sváb ember. A katolikusok 1764-ben kápolnát építettek, mely ma értékes műemlék, Dorfmeister freskóival és a pécsi pálos kolostorból származó berendezéssel. A szintén műemlék, kazettás mennyezetű református templom 1783-ban épült. A faluban a Pongrácz-család kúriája látható még. 2008-ra készült el a faluközpontban a centenáriumi park.

Cserénfa

Kellemes észak-zselici falucska, szép környezetben, a Surján-patak völgyében. Története 1536-tól ismert (neve ekkor Cyerefalva-ként íródott, mely név valószínűleg a cserfából származik, a mai ,,fa'' viszont a ,,falva'' rövidítése), ekkor Török Bálint birtoka volt, a törökök után az Esterházy családé. Iskolája 1889-től 1979-ig működött. A falu déli végében áll egyetlen haranglába (temploma nincs, a régi iskolaépületben miséznek), nem messze tőle szép parkos részt alakítottak ki, ahol 2000 óta áll Horváth Béres János kaposvári szobrászművész hatalmas, Szent Istvánt ábrázoló tölgyfaszobra. A harangtorony mellett álló három kőkereszt az 1. világháború áldozataira emlékezik. Magas színvonalú motocross-pályáján régebben még világbajnoki versenyeket is rendeztek, ma a pálya megszűnt és lepusztult. A környező erdőkben sok védett növény található, és több túraútvonal is vezet, többek között a Zselici Négyfa-túra, amely elhalad a ,,Fosztogatás'' néven ismert hely mellett is, ahol a Zselic legnagyobb vízmosásos löszszakadéka látható.

Csokonyavisonta

Dél-Somogy egyik különös települése, legalábbis ami a falu alakját illeti: kb. 7 km hosszan nyúlik el észak-déli irányban. Ezt a hosszúságot annak köszönheti, hogy valójában nem is egy, hanem két faluból áll: a déli Erdőcsokonya és az északi Somogyvisonta 1940 táján egyesült. Mindkét falurész már 1269-ben szerepelt oklevélben. Sok tulajdonosa volt a falvaknak, a leghíresebbek közé a Mátyás-korabeli Báthoryak, a törökök pusztítása után pedig a Széchenyiek tartoznak. Utóbbiak kastélya, kiskastélya és kúriája ma is áll a faluban, ma a kastély közelében áll Széchenyi István mellszobra (de a falu déli részén Kossuth is kapott szobrot). A lakosság régebben leginkább református volt mindkét faluban, ennek köszönhetően két református és egy katolikus templom áll a faluban. Közülük kettő műemlék: az egyik református, amelyik 1831-re épült fel (klasszicista stílusú), és a katolikus, amely 1747-ben készült barokk stílusban. Ezeken kívül számos védett ház áll még Csokonyavisontán, köztük Xantus János szülőháza. Ő alapította a budapesti állatkertet, és híres kutatója volt az amerikai vadnyugatnak. A falu másik híres szülötte Nagyatádi Szabó István kisgazda politikus, aki a Horthy-korszak elején földművelésügyi miniszter is volt. Szoborral díszített síremléke a déli református temetőben áll. Az 1942-1943-as olajkutató fúrások nagyon fontos szerepet játszottak a falu fejlődésének történetében, ekkor ugyanis olaj helyett kb. 73 fokos gyógyvizet találtak, melyre később híres fürdő épült. Mára a falu északi végén egész nagy üdülőtelep és halastó épült a fürdőnek köszönhetően! Érdekesség, hogy a gyógyfürdő Csokonyavisonta címerére is hatással volt: ezt jelképezi ugyanis a címer főalakja, egy vízből kiemelkedő, meztelen felsőtestű, koronás nőalak. A fürdő mellett kirándulási lehetőségeket is tartogat a környék, híres, országos jelentőségű természetvédelmi terület a délre található fás legelő. Értékét különösen gazdag növényvilágának és hatalmas fáinak köszönheti. Csokonyavisonta híres rendezvénye a nyári kalácskarnevál is.

Csököly

Az ország legjobb epertermő területe Csököly és környéke. Somogy középső részén, Nagybajomtól délre fekszik. Ősi település, már az 1330-as években említették írásban, ekkor nevét Chukul-ként írták. Sok más somogyi falutól eltérően Csököly nem pusztult el a török idők alatt sem, mindig viszonylag sokan laktak itt. Először római katolikus temploma épült fel (1757-1760), később (1856) a református. A faluközpontban áll a világháborús emlékmű, valamint a gyógyszertár védett épülete. Rövid ideig 1798-ban Csökölyben élt Csokonai Vitéz Mihály is, a híres (Kaposváron játszódó) Dorottya című vígeposzának egy részét is itt írta. Nagyon érdekes népszokások maradtak fenn a faluban még a régi időkből, ezek közül legismertebb a ,,fehér gyász'', ami azt jelenti, hogy ősi magyar hagyományainknak megfelelően a halottakat fehér színű gyászruhákban temetik.

Gálosfa

A védett növényekben és állatokban gazdag zselici erdők között fekszik Gálosfa, a Surján-patak völgyében. 1425-ben említik először oklevélben Galusfalva alakban, birtokosai sorban: Csepel, Szerdahelyi, Imreffy családok, jóval később a Festeticsek. Fő megélhetési forrása mindig is a mezőgazdaság és az erdőművelés volt, de 1798-tól síküveget is kezdtek gyártani a hozzá tartozó Kistótvárosban és Szentlukapusztán, később ehelyett cserépedényeket, végül porcelánt készítettek. Az itteni porcelángyártást költöztették át Pécsre, ez adta a mára világhírű Zsolnay-gyár alapját. Barokk temploma 1808-ban épült, ma műemlék, benne Dorfmeister István freskója látható. Ez annyiban egyedülálló, hogy bizonyos szakértők szerint itt festette meg egyedül a festő az önarcképét, méghozzá Szent Lukács formájában. A templomban a Festetics-család egyik tagja is nyugszik: Festetics Lajos, aki 1772-1840 között élt. A templom előtt áll a Szentlukapusztáról áttelepített Nepomuki Szent János-szobor is, mely valószínűleg 1795-ben készült. Gálosfán 1948-ban próbálkoztak még fémöntöde és fonoda létrehozásával is, de ezek hamar megszűntek. 1990 után újították fel a 18. századi Festetics-kastélyt, benne gyönyörű kastélyszállót rendeztek be, teniszpályával, lovagló centrummal, ám hamar hanyatlani kezdett ez is. Kistótvárosban ma mintagazdaság és idegenforgalmi központ működik. A világháborúk áldozataira két tábla emlékezik: a templomnál és a faluháznál. Gálosfa környékének egyedülálló látványossága a Csepegő-kő, ahová a Szamárdomb felé induló kék jelzésen, majd a kék körön juthatunk el. Különleges, zselici tájon szokatlan dolgok alakultak itt ki: a víz egy barlangszerű homokkőüregből csordogál és cseppkőszerű képződményeket hozott létre. Egykor Nagytótváros is Gálosfához tartozott, temetőjét visszahódította az erdő, de igen régi sírköveket még esetleg találhatunk a fák között. (2009-ben jártam ott, de a sírköveket nem találtam meg.)

Gige

Kis falu Kiskorpád és Kadarkút között. Az 1332-1337-es összeírás során már említették nevét, 1446-ban az Emekei és a Beregfalvi családok birtoka lett. Jelentős létszámú református gyülekezet volt a faluban, így már a 17. században templomot építettek maguknak. A később késő barokk stílusban átépített templom ma értékes műemlék, előtte kis parkban turulos világháborús emlékmű áll. A 20. század elején még malom is épült itt, de a fejlődő, növekvő lakosságú Gige életében sorsdöntő változásokat hozott a második világháború, amikor a közelben húzódó front miatt kitelepítették teljes lakosságát, és a harcok során a falu is szinte teljesen elpusztult. Később rengeteg cigány költözött be a megüresedett házakba.

Görgeteg

Görgeteg a Nagyatád és Barcs közötti főúton fekszik. Már 1193-ból írásos feljegyzések igazolják a falu létezését, egy 15. század eleji irat pedig arról szól, hogy már temploma is van (ez a régi templom ma már sajnos nincs meg). A török időkben csak néhány ház maradt meg, de hamar újjáéledt, az 1600-as években a Sümegi vár tartozéka volt a környék, ekkor terjedt el itt a református vallás, de a ma is álló neogótikus műemlék templomuk csak 1888-ban készült el. Valamivel régebbi a szintén műemlék katolikus templom: ezt 1840-ben építették. 1890-ben gróf Széchenyi Aladár vásárolta meg a közeli Rinyatamási területét, ahol hamarosan felépíttette szeszgyárát (ezt már lebontották) és vadászkastélyát. Ez a kastély ma is őrzi eredeti rendeltetését, Európa-hírű vadászati központ, védett parkjában öreg fákkal. A falutól északra a főútról egy rövid letérő vezet ide. Ugyancsak 1890 körül Kunszentmártonból földművesek nagy számban kezdtek betelepülni a környékre, ekkor jött létre Kuntelep, ami 1905-ben önálló falu lett, de ma Görgeteg része. Rinyaszentkirály is egy ideig a faluhoz tartozott, de ma önálló. A somogyi betyárok egyik kedvelt találkozóhelye, a Pipagyújtó csárda a szóbeszéd szerint szintén Görgeteg határában állt. A falu déli részén mára egy tájházat is berendeztek, ahol szállás is foglalható.

Hajmás

Hajmás falu a Surján-patak völgyében fekszik, a Zselic északi részén. 1346-ban említette először okirat, neve 1425-ben Haghmas (,,hagymás'') formában szerepel. A 18. század második felében sok németet telepítettek be, ekkor alakult ki a két falurész: Németfalu és Magyarfalu. Németfaluban a házak messze települtek egymástól, Magyarfaluban egymáshoz közel, ez a jellegzetes településforma részben máig megmaradt. Ma már teljesen eltűnt a német kisebbség. Lakossága sokáig nőtt, a 20. század végétől kezdett csökkenni. Ekkor Kaposgyarmat is hozzá tartozott. Iskolája ma sincs, temploma 1927-ben épült.

Heresznye

Heresznye a Dráva partján szép természeti környezetben fekvő falu. 1219-ben említik először írásban, Haraznia iuxta Dravam néven. Mindig is sok horvát élt itt, de birtokosai természetesen magyar családok voltak: Tahy, Széchenyi és Festetics (időrendben). Egykor hatalmas szőlőföldek tartoztak a faluhoz, ma már nem jelentős a szőlészet. A falu nem ott áll, ahol először létrejött, ugyanis az áradások elől a lakók magasabb vidékekre költöztek a 18. század során. 1870-ben nyílt meg iskolája, de a következő évtizedben csaknem az egész falu megsemmisült egy tűzvészben. Hamar újjáépült azonban minden, sőt, tovább fejlődött, viszont új temploma csak 1935-ben épült fel (első temploma már a 14. században állt). 1944-ben lakosait kitelepítették a közelben húzódó frontvonalon zajló harcok miatt. A 20. század végére elég hátrányos helyzetbe került a falu. Pedig környezete gyönyörű: legszebb látványossága a 25 méteres magaspart, amely az egész Dráva mentén a legmagasabb. A közelben található a Fecskepart is, ahol több száz fecskecsalád fészkel. A drávai vízitúrázók nagy része Heresznyéről indul el, mert augusztusig az innentől északra eső szakaszon tilos vízre szállni.

Kaposgyarmat

A zselici falu fő értéke a szép természeti környezet, a sok dombos erdő, és a benne élő ritka és védett növények. Emiatt nevezik a Zselic gyöngyszemének is. Története régi időkre nyúlik vissza: 1296-ban már írásban említik (Yarmoth-ként írva nevét), ekkor a Győr nembeli Ders vásárolta meg, később a Dersfyak birtoka. A török pusztítás után az újratelepült falu Kaposvárhoz tartozott, 1726-ban az Eszterházy grófoké lett. Lakossága mindig is alacsony volt, fejlődése lassú, ráadásul 1977-től vasútja is megszűnt. 1920-tól tanítottak a faluban, állandó iskola 8 évvel később épült. 1950-ben Hajmáshoz csatolták, önállóságát csak 1989 után nyerte vissza. Temploma 2007-ben épült fel. Kevés nevezetessége közé tartozik a faluvégi Jó-kút, melynek vizéről azt tartják, hogy gyógyhatású, emiatt egy időben búcsújáró hellyé is vált a környéke. Főterén virágos park terül el, a közelben halastó. A falu bejáratánál álló 3 kőkereszt (rózsák között) az 1. világháború hőseinek tiszteletére áll. A közeli Vörösalma-puszta egykor lakott volt, ma már csak vadászház áll itt. Kaposgyarmat közelében található a Zselic egyedülálló szépsége, a mésztufa-hasadék, ahol az állandóan csepegő vízből különös formájú mésztufa-képződmények váltak ki, például az úgynevezett Bivalyfej.

Kaposhomok

Pici falu a Zselic északi peremén, a Kapos folyótól délre. A falu írásban először az 1232-1237-es tizedjegyzékben szerepel, Humek néven. 1715-ben már nem lakott itt senki, de lassan kezdett betelpülni. 1807-ben a Piarista Rend birtokává vált, ők kezdték meghonosítani a környéken a szőlőtermesztést, ez máig is jellemző a vidékre az egyéb gyümölcsök termesztése mellett. Sem jelentős történelemmel, sem látnivalókkal nem igen rendelkezik. Egyetlen temploma van, római katolikus.

Kaposvár

Itt lesz majd Kaposvárról leírás.

Kazsok

A Kaposvártól északkeletre fekvő falu neve már 1244-ben előfordul írásban, ekkor Kosuk-nak írják. 1272-től a Nyulak-szigetén működő női szerzetesrend birtoka, később sok jeles család gazdálkodott itt. 1732-ben épült református temploma (ma is ez a fő vallás), mellette később világháborús emlékművet emeltek, a millennium tiszteletére pedig kis emlékpark létesült kopjafával. Ma is áll az a több száz éves tölgyfa, ami Kazsok címerében is szerepel. 1968-tól Igal része lett, de 1990-ben ismét önállósodott. A múltban is és ma is a mezőgazdaság adja a fő megélhetést a lakosoknak.

Kisgyalán

A Somogy megye keleti részén, Kaposvár közelében fekvő falu már 1250-ből származó írásos emlékben is szerepel, az 1300-as években kápolnával rendelkezett, de a török pusztítás nemcsak a kápolnát, hanem az egész falut megsemmisítette. Kiűzésük után 1710 körül a régi helyétől 2 km-rel keletebbre települt újjá a falu. Még ebben az évszázadban megépült a falu leghíresebb nevezetessége: 1779-ben a gróf Niczky család, a tulajdonos, engedélyt kapott egy templom építésére. A legnagyobb szerepet a templom felépülésében gróf Niczkyné Bribéri Jankovics Katalin játszotta. A nagyjából kör alakú templom két év alatt készült el, falai helyenként 2 méter vastagok, de 80 cm-nél sehol sem vékonyabbak. Az alakja miatt a megyében egyedülálló templom ugyan nem olyan ősi, mint néhány országos hírű körtemplom, de jelentőségét az is mutatja, hogy a falu címerébe is bekerült. Kisgyalán leghíresebb szülöttei idősebb és ifjabb Kapoli Antal (1867-ben és 1893-ban születtek), a dunántúli pásztorművészet és fafaragás mesterei. Kaposváron utcát is neveztek el róluk. Gölle és Kisgyalán között egy több kilométer hosszú völgyben felduzzasztott halastavat találunk, a Hársasberki-tavat, ez kedvelt horgászhely. A faluhoz tartozó Gázlópuszta, ahol a Festetics család kastélya és annak parkja lenne megtekinthető, lezárt magánterület és nem látogatható.

Lábod

Lábod Somogy megye déli részén fekszik a pár faluval odébb eredő Lábodi-Rinya patak közelében, hatalmas erdők között. Már 1231-ben írásban említik, egy nagy uradalom központjaként (Labá, Lábod néven), a Tibold nemzetség birtokaként. Ebben az évszázadban IV. László király is idelátogatott, amikor leverte a lázadó somogyi nemesek csapatait. 1327-től a segesdi királynéi birtok részévé vált, később Marczali Dénes kapta meg. A 15. század elején már mezővárosi ranggal büszkélkedhetett. Ekkor temploma is épült. Ezután a Báthori és a Nádasdy családé lett, ekkor már a megye második (!) legnagyobb településeként tartották számon. A török időkben Lábod is elpusztult, az újjáalapított falu a régitől kicsit távolabb épült fel. Régi református temploma 1780-ra nagyon lepusztult, a katolikus templom 1809-ben kezdett épülni. A 19. században összen két református templom is épült, egy a hosszúfalvi részben, egy az északi településrészben. A 19. század végére keményítőgyár is épült, melynek ellátására kénes vizet adó kutat fúrtak. Ennek vizét itták és fürödtek is benne a helyiek. Vasútja 1890-ben épült meg (Nagyatád-Barcs közötti vonal), de 1977-ben megszűntették ezt is. Lábod déli része egykor Hosszúfalva (a 14. században Hoznyufalw) néven önálló volt, itt már az 1300-as években megépült egy templom (kápolna), melyet később a reformátusok használtak. Ez a középkori kápolna a temetőben ma is áll, Lábod legrégebbi és legértékesebb műemléke. Hozzá közel egy 1889-ben épült házban tájházat is berendeztek, ahol a környék néprajzi értékei vannak kiállítva, udvarán pedig kemence és gémeskút áll. A Lábodhoz tartozik egy Petesmalom nevű hely is, ahol a régi mesterséges tórendszerben egyedülálló értéket: egy vidraparkot hoztak létre. Az egész évben látogatható (belépődíj van) területen nemcsak vidrákat, hanem fekete gólyát és sok egyéb állatot (főként madarakat) is megfigyelhetünk. A Lábod környékén elterülő erdők pedig évente adnak otthont a több ezer látogatót vonzó vadásznapnak, de tartanak a faluban főzőversenyt és szüreti felvonulást is. A Nagysalléri-erdőben építették fel fából az ún. Hubertus-kápolnát, ahol a vadásznap nyitórendezvényét is tartják. A Sziágyi-erdőben erdei iskola működik, a Homokpuszta nevű településrészen pedig lovascentrumot alakítottak ki. Bent a faluban a millennium tiszteletére ültetett hársfák érdemelnek még említést és a Kiserdő néven 1968-ban kialakított pihenő-erdő a maga idős fáival.

Magyaregres

Kellemes környezetben fekvő kis zsákfalu Kaposvártól északra. 1443-ban szerepel először írásban, Egres néven. 1840 körül épült meg református temploma, régen az egész falu református volt, ma már katolikusok is lakják. A faluban nincs igazi látnivaló, viszont mellette annál inkább: a kellemes Gombási-parkerdő, valamint az 1975-ben felduzzasztott Deseda-tó északi része Magyaregreshez tartozik, innen is el lehet jutni az 1976-ban telepített desedai arborétumba, amely Magyaregres közigazgatási területén fekszik.

Nagyberki

Kaposvár és Dombóvár között fekvő, dél-külső-somogyi falu. 1229-ben történt első írásos említése (ekkor csak Berkinek hívták), bár már a kelta korban is állt a közelben település, nem is jelentéktelen: kovácsműhely, bronzöntöde és pénzverde nyomaira bukkantak a régészek. Kisberki története szorosan összefügg Nagyberkiével, bár 1950-ig külön falvak voltak, de akkor egyesültek. 1760 körül rokokó stílusban kastélya épült, először a Schmidegg, később a Vigyázó család tulajdona volt. 1980 után újították fel, és költöztették ide a Somogy Megyei Levéltár egy részét, mely 1985-ben nyílt meg. A kastélypark természetvédelmi terület, néhány faritkaság él itt, különösen értékesek a platánok, japán akácok, fekete diófák és lucfenyők. A parkban egy 1812-ben készült Nepomuki Szent János-szobor is megtekinthető. Nagyberki katolikus temploma a 20. század közepén épült, Kisberkiben egy harangláb és mellette a világháborús emlékművek említésre méltók. Sportélete jelentős: focipálya és jól felszerelt tekepálya is működik itt, a szöveg írásakor, 2007-ben, Kaposvölgye néven országos NB2-es focicsapata is van a falunak. A falutól délre nevezetes bortermő vidék található: a Kata-hegy és a Szalacska-hegy. Minden tavasszal borversenyen hasonlítják össze a helyi gazdák tavalyi munkájuk gyümölcsét, a finom bort. A Szalacska-hegy legfőbb nevezetessége az 1770-es években a legmagasabb pontra épült barokk Szent Antal-kápolna, ahol júniusban, Antal-nap környékén rendezik a hagyományos búcsút. A kápolna egy több ember magasságú löszfal peremén áll, mely folyamatosan pusztul, és ez, ha nem erősítik meg a falat, könnyen a kápolna leomlásához vezethet! A déli dombokra vezető turistautak szomszédságában több kelta kori halomsír figyelhető meg.

Orci

Kaposvár-Toponár és Zimány között fekvő kis falu. Már évezredekkel ezelőtt lakott terület volt, a római korból még sírok is kerültek elő. Az államalapítás körül a Koppány vezér leverésében segédkező Orczy lovagok jutalomból kapták meg a területet, ekkor jött létre a falu. A törökök ezt a falut is elpusztították, és csak 1700 után települt újra. Az Orczy család 1733 óta meghatározó szerepet játszott történetében, akkortól az övék a falu. 1848 után még mindig az Orczyak tulajdona, de tőlük megvette a Magyar Kegyes Tanítórend (Piaristák). Nem sok fejlődést hozott Orci számára a jövő, bár a 20. század közepén új falurész épült a földosztás idején, és a 21. század elején is épülnek az új házak, új utcák. Két temploma van: katolikus és református, ezenkívül egy világháborús emlékmű is áll a faluban. Legnevesebb nemzetközi hírű rendezvénye az 1996 óta tartott Orci Aratófesztivál.

Pálmajor

A 61-es úttól északra fekvő falu Somogy megye középső részén. 1994-ig Nagybajomhoz tartozott, azóta önálló. Igazából semmi nincs itt, csak házak, meg egy iskola és egy óvoda. A falu lakossága cigány, számuk növekszik, legtöbben adót fizetni nem tudnak, segélyekből élnek. Templom nincs, de tervezik építését.

Patca

Az egyik legkisebb somogyi falu Kaposvártól délnyugatra fekszik a Zselic nyugati dombjai között. Már 1252-ben írásban említették, ekkor Poczyta néven, később Pachya, majd a 16. században Padcza néven. A török pusztítást túlélte a falu, csaknem 100 lakójával. 1726-tól a kaposfői Szent Benedek prépostságé volt, egészen a 20. századig. 1865-ben épült fel református temploma. Ma 100-nál is kevesebben lakják, sokáig pusztulásra ítélt falunak nézett ki, de a turizmus megmenti: az ezredforduló táján megépült az egyre híresebb Katica Tanya, ahol turistaszállás, kemping, állatokat (pl. szürkemarha, mangalica, lovak) bemutató mintagazdaság létesült, egész évben változatos programokkal várják az idelátogatókat, na és persze a közeli dombokat behálózó turistautak is számtalan lehetőséget kínálnak. 2007-ben a Fekete Hollók Rendje is a Katica Tanyán építette fel fából készült várát. A Kaposvártól Szilvásszentmártonig tartó Vadvirágút 20 faszobra közül egyet Patcára telepítettek.

Rinyabesenyő

Segélyekből élő, nem dolgozó cigányok lakta, kicsi, szegény zsákfalu (Lábodról vezet ide az út erdőkön keresztül), de műemlék katolikus temploma miatt mégis érdemes meglátogatni. Ez még a falu előtt áll az út mellett. Bár a falu már a középkorban is létezett (14. századi feljegyzések is vannak róla), maga a templom csak 1878-ban épült fel, különleges neogótikus és neoromán díszítéssel. A falu körül óriási erdőségek terülnek el, rendkívül jó vadászati lehetőségekkel (talán a megyében itt él a legtöbb szarvas), és kirándulóhelyekkel. A szomszédos erdőben 1898-ban, Erzsébet királyné halálakor emlékligetet létesítettek, ahol duglászfenyőket ültettek el. Ezek a magas fák ma is élnek, körülöttük 2007-ben pihenőhelyet alakítottak ki. Néhány kilométerrel odébb pedig az ország egykoron legnagyobb duglászfenyője áll, a különleges ágszerkezetű kandeláber-fa, amely sajnos 2009-ben kettéhasadt.

Rinyakovácsi

Kicsiny, egyre jobban elcigányosodó zsákfalu Somogy középső részén, a Gige és Kadarkút közötti útról lehet ide letérni. Bár már a 14. század közepén plébániás falu volt, de az 1600-as évek végén teljesen elpusztult, és csak 1720 körül kezdődött újbóli felépülése, Gigéhez tartozó pusztaként. Egy református temploma van, valamint látnivaló még néhány régebbi ház, melyek közül egy 1866-os építésű országos műelméki védelmet élvez. A horgászok a Kecskés-tónál, a vadászok a környező erdőkben találhatnak maguknak elfoglaltságot.

Rinyaszentkirály

Görgeteg felől megközelíthető csendes zsákfalu. A környék falvaihoz hasonlóan ez is középkori eredetű, az 1332-1337-es jegyzékben még latin eredetű nevét (,,S. Rege'') használták. 1600 körül Zrínyi-birtok volt, de a törökök elpusztították a falut, még a templomot is. 1850-ben viszont már majdnem 1800 lakója volt, aztán iskolák és posta is épült, de a 20. század és abban is főleg a két világháború itt is megakasztotta a további fejlődést. A temetőben később emlékoszlopot is állítottak a világháború hősi halottainak. A falunak katolikus temploma ma nincs, csak egy imaház, viszont a református templomot 2009-ben nyilvánították országos műemlékké, ezen kívül más védett épület nincs Rinyaszentkirályon. Viszont természeti környezete nagyon értékes: halastavak (csukában rendkívül gazdag!) és óriási erdők veszik körül, ahol viszonylag nagy számban él a ritka, védett réti sas, és sok vidra is él a környéken.

Rinyaújlak

Csokonyavisontától nyugatra, egy rövid kis zsákút végén fekszik Rinyaújlak a Rinya patak közelében. A 1300-as években a segesdi királynéi birtok része volt, aztán több tulajdonosa is akadt, köztük a Báthoriak, akik II. Ulászlótól kapták meg. A török időkben két falu is volt errefelé, közös templommal: Nagylak és Kislak. Az 1700-as években a szomszédos Visontát, és vele együtt Újlakot a Széchenyiek birtokolták, ők építtettek ide 1787-ben iskolát és vele egybeépült (református) templomot, de 1842-ben újat kellett építeni, mert a régi leégett. A 2. világháború idején a Margit-vonal nevű front itt húzódott, emiatt a lakosság elmenekült és csak 1945-ben tért vissza. A csendes falut sok turista látogatja (nekik szálló is épült), főként a közeli Csokonyavisontai fürdő miatt. Rinyaújlakon 1980 körül létesítettek egy mocsár helyén egy kis parkot, ahol később honfoglalási emlékmű és millenniumi kopjafa is helyet kapott, valamint a faluban világháborús emlékmű is áll.

Sántos

Sántos egy nem túl régi település a Zselic északi peremén, Kaposvár szomszédságában. A 18. században a Festeticsek és az Esterházyak tulajdona volt. Temploma egészen az 1990-es évekig nem létezett, csak egy harangláb, melyet ekkor bővítettek templommá.

Segesd

Mint följebb már szerepelt, a mai Somogy területén a középkorban sokáig két vármegye osztozott, az egyik ezek közül Segesd vármegye volt, ennek székhelye volt Segesd település. Első írásos emlékei 1193-ból származnak, ekkor Sequest-ként említik. Temploma a következő században már ismert, és ekkor már állt vára is (ma már romjai sem igen látszanak). II. Endre (András) király feleségének, Jolántának adta hozományul a vidéket, ezután kb. 200 évig a ,,Királynék vármegyéje'' lett Segesd vármegye. A tatárjárás után rendkívül fontos szerepet kapott Segesd: itt rendezkedett be a királyi kancellária, valamint 1242 és 1256 között a királyi kulcsár. Maga IV. Béla király is sokat időzött itt, sőt, nagyrészt innen irányította az ország újjáépítését. Lánya, Szent Margit is itt töltötte fiatalkorának egy részét. Béla király öccsét, Kálmán herceget szintén itt ápolták, később pedig ellátogatott ide IV. László is, ezenkívül Nagy Lajos itt találkozott anyjával, Erzsébettel. A törökök Segesd várát is elfoglalták, majd felváltva többször volt magyar és török kézen a vár. Eközben a törökök porig rombolták Segesd híres kolostorát. 1777-re épült fel az új épületegyüttes: a ferences templom és a kolostor. Később Dorfmeister István készített freskókat a templomba. Segesd búcsújáról is híres: a település két része, Alsó- és Felsősegesd között álló kápolna és szentkút mellett tartják a búcsúkat Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony napján. A kápolnát gróf Széchenyi Antal építtette, és itt helyeztette el a sasvári (Pozsony vármegye) pálos templom Pietájának másolatát. A közelben rendezték be egy régi malomépületben az Árpád-házi Szent Margit Múzeumot. A 19-20. század fordulóján épült fel romantikus stílusban a Széchenyi család kastélya (ma szociális otthon). A kastéllyal szemben áll Segesd világháborús emlékműve. Alsósegesden főként reformátusok élnek, ott található a református templom is és egy 1887-ből származó harangláb. Segesd arról is híres, hogy itt működött Somogy vármegye első patikája is. Egy ideig a búcsú mellett másik fontos rendezvénye volt a Prósza-parádé, amely a Különleges Asztali Örömök Somogyban rendezvénysorozat része. A prószát országszerte sokféle recept alapján készítik és sokféle névvel illetik, itt is sokfélét megkóstolhatunk, édeset, sósat egyaránt.

Somogyacsa

A Koppány-patak völgyében fekvő kis falu. 1406-ban az ,,acha''-i puszta a veszprémi püspökség tulajdona. A török uralom alatt elnéptelenedett, de 1746-ban Padányi Bíró Márton püspök újratelepítette a lakosságot. Ugyanennek a századnak a végén épült római katolikus temploma barokk stílusban, feltételezések szerint ugyanitt már a középkorban is állt egy templom. Ebben az időben a Babócsay-család birtokolta a falut. 1480-ban említik először a ma Somogyacsához tartozó Gerézdpusztát, melynek nevezetessége a Hőgyész-Csicsó és Andocs közötti zarándokút egyik állomása, az 1892-ben épült Szent Márton-kápolna. A kápolna az Európai Szent Márton Kulturális Útvonal egyik állomása is. A falu környéke erdőkben, vadakban gazdag dombos vidék, szőlőtermesztése is jelentős volt. Ma a népesség nagy mértékben csökken.

Somogyudvarhely

A Dráva közelében fekvő, gazdag néprajzi értékekkel büszkélkedő Udvarhely nevét először az 1332-1337-es tizedjegyzékben találjuk meg lejegyezve. A mezőgazdaságnak nagy hagyományai vannak a környéken. Első református temploma már az 1600-as évek elején is állt, a mai templom 1856-ban épült. Ugyanebből a századból egy megmaradt közkút látható a faluban. 1910-ben egyesült Kétnyárral, ekkor vette fel a Somogyudvarhely nevet. Faluházában (amit egy régi parasztház átalakításával építettek ki) helytörténeti gyűjteményt rendeztek be. Testvérfaluja, Bögöz mesteremberei pedig egy szép székelykaput készítettek Somogyudvarhely számára. Somogyudvarhely déli részében pedig egy kis ,,parkban'' több háborús emlékművet, Árpád- és Kossuth-szobrot, és egy Trianon-emléktáblát is találhatunk. A falu melletti kavicsbányatavakat a horgászok keresik fel szívesen.

Szentbalázs

Ez az észak-zselici falu a környék legjelentősebb települése, köszönhetően kedvező fekvésének (átmegy rajta a Kaposvár-Pécs főút). Nagyon régóta létező település, már 1068-ban utalnak rá. Oklevélben 1332-ben említik először Sanctus Blasius néven. A törökök nem pusztították el teljesen, ehelyett 1704-ben a rácok betörésekor néptelenedett el egy időre. Mint az összes környező falu, ez is régebben a Dersfy, később az Eszterházy család tulajdona volt, de ekkor még nem a mai helyén állt a falu. 1770 körül kezdett igazán fejlődni, temploma 1782-re készült el (ma műemlék). Pietáját Dorfmeister István festette. A 20. században tovább fejlődött, 1960 után új iskolája, sőt, 40 fős kollégiuma épült, 1994-ben pedig sportcsarnok is. Egyre nevesebb rendezvénye az évente tartott borverseny, de nemcsak emiatt érdemes ellátogatni ide, hanem a kellemes természeti környezet miatt is. Említésre méltó, hogy a falu felől indulva a 66-os úton Pécs felé, a domb teteje felé az úttól jobbra az erdőben nő egy híres kocsánytalan tölgy, melynek egy tőről fakadó 6 törzse közül mindegyik igen nagy méretű. A templomnál áll egy Páprágypusztáról áttelepített 18. századi kis ,,lélekharang'', melyet régebben temetésekkor szólaltattak meg, de mára (2009) teljesen tönkrement.

Tarany

A Somogy vármegyei Nagyatád közelében fekvő zsáktelepülés a Rinya-patak partján. Az 1500-as években a vránai perjelség birtoka, később Török Bálinté. A falu ősének Péterfalut tekintik (a mai Taranytól kicsit északra), de azt a törökök elpusztították. Az újjáépült falu az 1700-as évektől pedig a Festeticseké. Lakóinak nagy része Muravidékről áttelepült vend származású ember volt, a mai napig őrzik hagyományaikat. A falu első temploma 1690 körül elpusztult, majd 1763-ban készült el a barokk templom, benne Dorfmeister István freskóit láthatjuk. Tornyát a 2. világháború során felrobbantották, de később újjáépült. A Rinya-hídnál Nepomuki Szent János szobra áll, ezenkívül millenniumi kopjafa, és világháborús emlékmű is van a faluban. A szőlőtermesztés régóta divatos errefelé, több száz présházat használnak még ma is. A szőlőhegyre vezető út mentén áll a kis Szűz Mária kápolna. A falu természeti környezete kellemes, nagy erdők és halastavak veszik körül Taranyt. Kis termálfürdő is működik a Zrínyi utcában.

Vízvár

Dráva-közeli település Somogy déli részén. Története az 1500-as évek óta ismert, ekkor építtetett Tahy Ferenc egy várat a Dráva közelében. A törökök pusztítása során a vár védői elmenekültek, a falu teljesen elpusztult, és csak 1700 után épült újjá. Lakosai főként horvátok voltak, templomot is építettek 1726-ban, de az már elpusztult azóta. A következő század végére már a magyarok kerültek többségbe. Ennek a századnak a közepe táján épült Vízvár katolikus temploma is. A 20. század elején sokat fejlődött, könyvtára és egyéb intézményei létesültek (később még mozi is), de a háborúk és az utánuk következő szocializmus során visszaesett a fejlődés. Azonban még így is a környék egyik legfontosabb faluja, hiszen itt működik több falu közös iskolája. Munkalehetőség és jó közlekedés hiányában a turizmus adja a lehetőséget a jövőhöz, hiszen a Duna-Dráva Nemzeti Park és az Öregtölgyes parkerdő is szép és nyugodt hely, a vadászoknak pedig a Zsitfai vadászház a találkozóhelyük. A Dráva madárvilága errefelé rendkívül gazdag, fecskéknek és gyurgyalagoknak tömeges fészkelőhelye, de sok ritka madár is él erre. Nemrég egy szép környezetben fekvő ártéri tanösvényt alakítottak ki, mely levezet a vízitúrások táborhelyéhez a Dráva partjára. Vízvár vasútállomása bekerült az úgynevezett ,,vasúti műemlékek'' közé. A Vízvárhoz tartozó Zsitfapuszta története már 1399-től ismert, ekkor Sikfának nevezték, és már a 18. században Vízvárhoz tartozott. A Festetics család itt építette fel kastélyát, ez ma magántulajdonban van.

Zimány

Kis falu Kaposvártól észak-keletre. 1268-ból maradt fenn első írásos említése, ekkor Terra Zigma (más forrás szerint Terra Ziman) néven szerepelt. Két évszázaddal később Osztopáni Pál birtokolta, majd a törökök szinte teljesen elpusztították. Az 1700-as években épült újjá, ekkor több család követte egymást birtokosként: a Wlassics, a Gyulai Gaál és a Niczky, utolsó birtokosai az Esterházyak voltak a második világháborúig. Szilárd burkolatú bekötőútja 1960 után épült, de azóta is csak zsákfalu. Temploma a 19. század végén épült, másik nevezetessége a Jó-kút forrás, melynek vizének sokáig csodatévő hatást tulajdonítottak. Augusztus közepén búcsút is tartanak a forrásnál.